Boszorkányok, dzsungel lények és gyerekek harca. Érdekes történet, nem csak gyerekeknek.
Corinne La Mer szíve vad dobbanásként kalapált, ahogy az erdőben futott. Mezítelen lába megbotlott az erdő talajának elhalt levelein és kiálló gyökerein. A pettyes napfényben erőltette a szemét, hogy követni tudja a kis, szőrös agutikat, amik elsuhantak előle. Időnként megcsillant a fény az állat hátsó lábához kötött sima valamin. Ami úgy hívogatta Corinne-t, mint egy…
Corinne és az apja több tucatnyi más emberhez csatlakozott, akik a temető felé sétáltak. Mindenszentek estéjén hagyomány volt, hogy tiszteletüket teszik az ott eltemetett emberek előtt. Corinne szigetén sokan úgy hitték, hogy mindenszentek éjszakája az egyetlen olyan éjszaka, amikor a holtaknak hatalmukban áll felkeresni az élőket. Egyesek szerint a szellemek és a dzsungel lények azért…
Ahogy az emberek hangja elhalkult a távolban, a dzsungel lény kimozdult az árnyék védelméből, és négykézláb ólálkodott a frissen megtisztított sírok felett. Az alacsony, pislákoló gyertyák megvilágították meztelen testét, miközben minden egyes sírt megszaglászott. Szemei úgy verték vissza a fényt, mintha maguk is gyertyák lettek volna. Végtagjai vékonyak és göcsörtösek voltak, mint az ágak. Ahogy…
A narancs illata betöltötte a házat, amikor Corinne-t gyengéden felrázta a papa. – Ma van a nagy nap – szólt a lány álmos arcába. – A narancsod készen áll a vásárra! Corinne anélkül szusszant egyet, hogy kinyitotta volna a szemét. – Igen, érzem az illatukat. Corinne-nak és Pierre-nek volt a legjobb földje a szigeten. Ezért…
A fehér boszorkány nem nézett fel a pléden lévő varázslatai rendezgetéséből. – Szükségem van valamire tőled, öregasszony – szólt halkan a lény. A boszorkány felhorkant. A fején lévő rövid fehér fonat megrándult. – Tegnap este elvetted a kunyhómból, amit akartál. Nézd csak, hogyan használod arra, hogy elhiteted ezekkel az emberekkel, hogy rendes nő vagy. Szóval,…
Amikor a zöld ruhás nő kilépett a piacról, az árusok és a vásárlók összedugták a fejüket, hogy megvitassák a csodaszép új idegent. – Mit akart a fehér boszorkánytól? – kérdezte a kavicsszemű nő. – Ugyanazt, amit mindenki akar a fehér boszorkánytól – mondta a magas szomszédja. – Segítséget a férfibajban. – Hogy lehet egy ilyen…
Egy kis béka ült reménytelenül a kiszáradt kút alján. Fáradt volt a meneküléstől, és rekedt a károgástól. A krákogás volt az, ami miatt a kútba került. Ha csendben maradt volna, a fiúk nem találták volna meg, és nem dobták volna bele. A béka azt kívánta, bárcsak legalább egy teli kútba dobták volna. Az édesvízbe fulladni…
– Hol vagy, Béka úr? – kiáltott a kútba Bouki. Visszahúzta a csúzliját, és egy követ dobott le. Újra belenézett. – Bújkálsz, mi? – Szakadt inge lobogott a szélben. Dru arrébb húzódott Corinne mellett, amitől néhány kő a földet súrolta. Bouki megfordult, hogy a bokrokat vizsgálja. Egyszer csak egyenesen az irányukba nézett. Corinne megragadta Dru…
A dzsungel lény elbújt a bokrok közül, amikor a gyerekek átkeltek az útját keresztezve. Mindegyiküket figyelte, különösen a testvére gyermekét. – Az utolsó, aki bejött, gyíkbélből van! – szólalt meg a magasabb fiú. A legkisebb fiú befogta az orrát, és a lábára mutatott. A többiek visítottak: – Nem, büdös lábak! –, és leszaladtak a folyóhoz….
– Érezted ezt? – kérdezte Bouki. Körülnézett egy habos fodrozódáson, ami a könyökénél keletkezett. – Éreztem valamit. – A saját árnyékod húzza a lábad? – kérdezte Corinne nevetve. – Nézd, az ujjaim ráncosodnak – felelte Dru. – Ha elég sokáig maradsz a vízben, az egész tested így ráncosodik – jegyezte meg Corinne. – Úgy fogsz…