A fiúk visszavonultak a hegyekben lévő barlangjukba, így Corinne a rémült Drut kísérte vissza a falujába, ami egy kis faházakból álló csoport volt a kakaó-, cukornád- és fügeültetvények közepén. Már beesteledett, és az izzadságtól és földtől csuromvizes földművesek éppen a földekről tértek haza, a jól végzett munka elégedett tekintetével a ráncos arcukon. Egy csapat ember…
– Hol vagy, Béka úr? – kiáltott a kútba Bouki. Visszahúzta a csúzliját, és egy követ dobott le. Újra belenézett. – Bújkálsz, mi? – Szakadt inge lobogott a szélben. Dru arrébb húzódott Corinne mellett, amitől néhány kő a földet súrolta. Bouki megfordult, hogy a bokrokat vizsgálja. Egyszer csak egyenesen az irányukba nézett. Corinne megragadta Dru…
Egy kis béka ült reménytelenül a kiszáradt kút alján. Fáradt volt a meneküléstől, és rekedt a károgástól. A krákogás volt az, ami miatt a kútba került. Ha csendben maradt volna, a fiúk nem találták volna meg, és nem dobták volna bele. A béka azt kívánta, bárcsak legalább egy teli kútba dobták volna. Az édesvízbe fulladni…
A fehér boszorkány nem nézett fel a pléden lévő varázslatai rendezgetéséből. – Szükségem van valamire tőled, öregasszony – szólt halkan a lény. A boszorkány felhorkant. A fején lévő rövid fehér fonat megrándult. – Tegnap este elvetted a kunyhómból, amit akartál. Nézd csak, hogyan használod arra, hogy elhiteted ezekkel az emberekkel, hogy rendes nő vagy. Szóval,…